Határozási segítség a papmacskákhoz, avagy a közönséges, a fekete és a barna medvelepke, valamint a málnaszövő hernyóinak elkülönítéséhez

Legtöbbször ez a hernyó a félreértések tárgya. Gyakori faj, országszerte előfordul, így könnyen összefuthatunk vele. Különböző lágyszárúakon fejlődik a nyár folyamán, majd ősszel, olykor már augusztus végén, szeptember elején a hernyók elindulnak, hogy megfelelő helyet találjanak maguknak a teleléshez. Az áttelelés után március végén, április elején jelennek meg újra, hogy néhány hét táplálkozás után bebábozódjanak. A lepke április végétől júniusig repül.

A hernyó nagy méretű, akár a 8-10 centimétert is elérheti. Alapszíne fekete, hátoldalát sűrű, rövid, rozsdabarna szőr fedi. Középvonala fekete, belőle hosszú, barna szőrök nőnek. A hasi oldal fekete, az oldalvonal mentén hosszú, szürke vagy fehér szőrsáv nő. Fejét rövid szőrök borítják.

Védekezéskor a hernyó összegömbölyödik, ilyenkor láthatóvá válnak a szelvények közti világossárga övek. A szőrzete sűrű, rövid, esetenként enyhe bőrirritációt okozhat.
A frissen kelt hernyók feketék vagy sötétszürkék, hosszú, világos szőrökkel és fehér vagy halvány sárga gyűrűkkel a szelvények közt.
A második vedlés után (L3 stádium) a gyűrűk élénk sárgákká válnak és szélesek, jól láthatóak, ilyenkor - az előfordulási idő miatt is - összetéveszthető a jakablepke (Tyria jacobaeae) hernyójával, ám míg a málnaszövő esetében az alapszín sötét és a szelvények közti gyűrűk sárgák, a jakablepkénél ez pont fordítva van.

Régen országszerte gyakori faj volt, mára jelentősen megritkult, lokálissá vált. Főleg lágyszárúakon fejlődik, kedvelt tápnövényei az útifű-fajok (Plantago spp.), pitypang (Taraxacum), de sok más növényt is elfogyaszt, például Rubus-, Sonchus-, vagy Allium-fajokat, de megeszi a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) leveleit is. A fiatal, pár centis hernyók telelnek, tavasszal bújnak elő, május-júniusra érik el a végső méretüket és a jellegzetes "papmacska" kinézetet. A lepke július végétől szeptember elejéig repül.

A hernyó nagy méretű, 6-8 centiméteresre nő, hosszú, sűrű szőrzete miatt kissé zömöknek hat. Alapszíne fekete, szőrzete a fej környékén és a hasi oldalon - egészen a feltűnően fehér légzőnyílásokig terjedően - végig narancssárga vagy élénk rozsdavörös. A hátán hosszú, gyakran ezüstös vagy fehér végződésű szőrszálak nőnek. Feje csupasz.

Nem túl gyakori, lokális faj, tapasztalataim szerint főleg nedves élőhelyeken fordul elő. Tápnövényei főleg útifű- (Plantago), kutyatej- (Euphorbia) és cickafark-fajok (Achillea), ritkábban lórom (Rumex) vagy szeder (Rubus), pitypang (Taraxacum).

A fiatal hernyók telelnek át, ilyenkor a hátuk még teljesen fekete. A lepke május elejétől júniusig repül.

A hernyó a fenti fajokétól kisebb, 4-5 cm, alapszíne fekete. Szőrzete a 3. szelvénytől nagyjából a hát közepéig rozsdavörös, fokozatosan sötétülve; a hasi oldalon ugyaneddig tart a vörös sáv, de erőteljesebb. Oldala fekete. A háton hosszabb szőrök csak az utolsó néhány, sötét szelvényből nőnek. Feje csupasz.

Elterjedt faj, de nagyobb számban csak kevés helyen fordul elő, kedveli az erdős területeket. Fő tápnövényei pitypang (Taraxacum), útifüvek (Plantago), cickafark (Achillea), szamóca (Fragaria), csalán (Urtica). A hernyó telel át, a lepke májustól júniusig repül.

A hernyó 5-6 cm, alapszíne sötétszürke vagy szürkésbarna. Szőrzete rövid, a bibircsekből kinövő barnás vagy szürkés pamacsokból áll, az utolsó szelvényekből nőnek csak hosszabb szálak. Feje csupasz, a lábakhoz és állábakhoz hasonlóan vöröses színű.

Kora tavasszal a szintén telelésből előbújó fehérpettyes-álcsüngőlepke (Amata phegea) hernyói hasonló színűek és a fejük, lábaik is vörösek, ám a szőrzetük sokkal sűrűbb, gyűrűszerűen rendeződik el, valamint lényegesen kisebb méretűek.